7.rész

2013.július 2.
Végül úgy döntöttem,hogy hazamegyek.Nem akartam,hogy bárki is sírni lásson.Főleg nem az a ribanc Hanna.Nem akartam,hogy úgy érezze földbe tud tiporni.Otthagytam a többieket és elindultam hazafelé.Már egy ideje úton voltam amikor hallotam,hogy valaki a nevemet kiáltja.Megfordultam és láttam,hogy Ricsi szalad felém.
-Kitty mi történt?Hová tüntél hirtelen?Mindenki téged keres-kezdte Ricsi de én nem válaszoltam neki csak leültem az út szélére és már nem bírtam tovább.Záporozni kezdtek a könnyeim.Ricsi leült mellém és megölelt.
-Kittus miért sírsz?Mi baj van?Mondj már valamit mert kezdek megijedni!
-Ádám....-szipogtam
-Kitty ne csináld már mi van Ádámmal?
-Láttam őt a bulin....
-De hát ez szuper Kitty gyere visszamegyünk biztos keres már téged nyugi ezért nem keell sírni-nyugtatott Ricsi.
-Nem Ricsi ezt nem érted!-kiabáltam.
-Akkor légyszíves magyarázd el mert én már semmit nem értek!
-Láttam Ricsit a tábortűznél Hannácskával smárolni-zokogtam és még szorosabban öleltem Ricsit.
-Ezt nem mondod komolyan?Én ezt nem hiszem el!-hitetlenkedett
-Pedig....pedig igaz a saját szememmel láttam.
-Én esküszöm megölölöm!-mondta Ricsi és láttam rajta,hogy nagyon ideges lett.
-Ricsi hagyd a fenébe nem ér ennyit az egész-mondtam neki és probaltam erőssen tartani de kitépte magát a szorításomból és elindult a tó felé.
-Ricsi kérlek szépen ne csináld!!!!-kiáltottam utánna de nem is figyelt rám,csak ment a sajat feje után.Nem hagyhatom,hogy hülyeséget csináljon!Minden erőmet összeszedtem és utánna futottam,de sajnos elkéstem.Mire odaértem Ricsi már nekiesett Ádámnak.
-A fenébe is hagyjátok már abba!-zokogtam és megpróbáltam közéjük állni,de nem is figyeltek rám.A magánakcióm vége pedig az lett,hogy Ádám ökle célbaért csak éppen rossz személyt talált el!
Hát igen balszerencsemre engem.Az ütéstől nagyon megszédültem és el is estem.Nah ekkor már mimdenki rám figyelt.
-Kitty,Kitty minden rendben?-jöttek körém a többiek.
-Persze,nyugi nincs semmi bajom-nyugtattam őket bár rohadtul fájt az arcom.
-A fenébe kicsim nagyon sajnálom nem akartam de ez a vadálat csak úgy a semmiből nekem esett-mentegetőzött Ádám
-Kicsim? Kicsim?-nevettem-Te engem ne kicsimezz!Semmi közöd nincs már hozzám-mondtam és aztan a többiekhez fordultam-Légyszi négyszemközt szeretnék vele beszélni.Mindenki élment csak Ricsi,Dóri és Tomi maradt ott velem.
-Kitty azt elfelejtheted,hogy ithagylak vele-mondta Ricsi és a többiek is helyeseltek.
-Nyugi nem lessz semmi baj mennyetek nyugodtan haza majd később beszélünk-mondtam a többieknek.
-Jó de amit hazaérsz hivj!-parancsolt rám Dóri.
-Oké mindenképpen-mondtam és megöleltem.Ricsitis megöleltem és csak annyit mondtam neki,hogy köszönöm.Ő az az amber akir mindig számíthatok.Miután Tomitól is elköszöntem és megnyutattam,hogy nem lssz semmi baj ők elindultak haza és en pedig visszafordultam Ádámhoz.
-De Kitty most miért mondod ezt?És mi ez az egész?Miért jött nekem az a kis mitugrász?-nézett rám értetlenül
-Miért?-néztem rá cinikusan-Még meg mered kérdezni?Lehet,hogy szemüveget kéne viselnem,de le merném fogadni,hogy téged láttalak ma a tűznél Hannával.És ahogy láttam nagyon jól elvoltatok egymás szájában.
-Kitty én......-kezdte de félbeszakítottam.
-Jaj csak azt ne mond,hogy sajnálod!Tudod mit ne is mondj semmit!Nem érdekelnek a részletek és a sajnálatod sem kell!Légy boldog Hannácskávál szépen összeilletek.Csak tudod mi fáj? Az,hogy nem volt benned annyi tisztesség,hogy a szemembe mond,hogy meguntál és ne aláztál vona meg mindenki előtt.Azt hittem te ezt nem tudnád megcsinálni velem!Azt hittem,hogy te más vagy de tévedtem.És csak annyit kérek,hogyhagy egem béken,nem kérek többet belőled légy boldog Hannával sok boldogságot-mondtam majd hátat fordítottam és elsétáltam.Még hallotam,hogy Ádám utánnam kiállt egy sajnalomot de nem érdekelet.Próbáltam erős maradni legalább addig amig hallótávolságon kívülre nem kerülök.Szép lassan sétáltam hazafelé és egyre csak azon gondolkodtam,hogy vajon mit ronthattam el,miért nem voltam elég jó Ádámnak és ekkor nem bírtam tovább újra eleredtek a könnyeim.Amint a házhoz értem láttam,hogy ég a villany.Hallkan kinyitottam a bejártai ajtót és egy nagy kő esett le a szívemről mert nem anya hanem Dani volt a konyhában,bár most vele sem szívesen talakoztam volna.
-Na merre járt az én kicsi hugicám-viccelődött amíg meg nem látott.Ekkor agodalom ült az arcára.-Kitty jesszus mi történt?Miért sírsz és mi történt az arcoddal?
-Utálom őt!Nagyon!-csak ennyit bírtam kinyögni majd megöleltem a bátyámat.
-De kit?Mond már mert idegbajt kapok!
-Ádám megcsalt Hannával a szemem láttára-szipogtam-és amikor elfutottam Ricsi utannam jött és amikor elmondtam neki mit láttam visszament és nekiesett Ádámnak én meg közéjük álltam és Ádám véletlenül engem talált el-meséltem el a történtett a bátyámnak.
-Figyelj nyugodj meg.Nem lessz semmi baj-mondta és az ajtó felé vette az irányt.
-Dani várj!Hova a fenébe mész?-próbálltam visszarángatni a házba.
-Nyugi csak elintézek valamit-mondta és már itt sem volt.
A fenébe ezt aztán megcsináltam.Minek kellet elmondanom Daninak?Nem akarom,hogy miattam veszekedjenek.De most már mindegy.Felmentem a szobámba felvettem a pizsim és lefeküdtem az ágyba.Elalvás előtt még írtam Ricsinek,Dórinak és Tominak,hogy othon vagyok és nincs semmi baj és kikapcsoltam a telefonom.Nem akartam senkivel beszélni.Bekapcsoltam a laptopon a depis zenéimet és álomba sírtam magam.